A áramváltó egy "mérő" transzformátor, amely a nagy áramértéket alacsonyabb értékre csökkenti.
Ahogy a nevük is sugallja, a műszertranszformátorokat arra használják, hogy elszigeteljék a műszereket a nagy feszültségektől és áramoktól, hogy megkönnyítsék az elektromosság mérését.
Az áramváltókat széles körben használják árammérésre és a hálózat működésének felügyeletére. Az áramváltók szükségességének két oka van:
Elszigeteli a védelmi rendszert a magas feszültségektől és áramoktól, ezáltal csökkenti a védelmi berendezések méretét és költségét.
Az áramváltó kimenete szabványos (azaz 1A vagy 5A), anélkül, hogy szükség lenne védelmi eszközökre, például különböző működési értékű relékre.
Az áramváltó felépítése:
Az áramváltó szerkezete nagyon hasonló a normál transzformátorokéhoz. Az áramváltó vasmagja szilícium acél rétegekből áll.
Az áramváltó (CT) alapvetően egy vagy több menettel rendelkezik egy nagy keresztmetszetű primer tekercsből. Egyes esetekben a nagy áramot hordozó szalag elsődlegesként működhet. Sorban van a nagy áramot vezető vezetékkel.
Működési elv:
Az áramváltó felépítése nemcsak a hagyományos transzformátorhoz hasonló, hanem a működési elve is ugyanaz.
A primer tekercsben lévő váltakozó áram mágneses fluxust indukál a vasmagban, amely átkerül a szekunder tekercsbe, ahol a váltakozó áramot indukálják.
Ezek a transzformátorok alapvetően fokozó transzformátorok, azaz a primerről a szekunder feszültséget emelik. Ezért az áramerősség elsődlegesről szekunderre csökken.